- Jó estét emberek! Üdvözlünk mindenkit, reméljük jól érzik magukat, de ha nem, akkor majd mostantól jól fogják... Amint megérkezik Harry is, és elkezdhetjük.
Felpillantottam. Egy kávézóban voltunk, és eléggé hátul ültünk, egy sötét, csendes sarokban, azonban ide is elhallatszott pár fiatal srác felszabadult nevetése, és néhány tinilány erőltetett vihogása. Visszanéztem Joshra, és mosolygó szemeit pillantottam meg először. Még egyszer alaposan megszemléltem újdonsült tetkóját. Már egy ideje ezzel voltam elfoglalva. Gyönyörű volt.
- Ha majd leveheted a fóliát, muszáj lesz lerajzolnom. Tudok pár embert, aki ölne egy ilyenért.
- Ejnye, ezért le is csukhatnának. Ellopod más ötletét?
Felnevettem. Igen, ezért bizonyára hátralévő életemet börtönben fogom tölteni.
- Ameddig drága barátunk nem érkezik meg, szórakoztatunk titeket egy kicsit. De előbb még próbálkozom... Harry Styles, azonnal húzz ki a színpadra, mert már mindenki csak rád vár!
Felpillantottam, és éreztem, hogy lesápadok. Hirtelen felpattantam, felkaptam a táskám, és a pulcsim, motyogtam valamit Joshnak arról, hogy hirtelen rosszul lettem, kell a friss levegő, majd futólépésben elindultam az ajtó felé.
- Úgy tűnik, egyenlőre nem tisztel meg bennünket a jelenlétével. Addig is, azt hiszem, választhatnánk valakit a nézők közül, aki segít nekünk elénekelni pár számot. Mondjuk te ott hátul, a raszta hajjal. Hova-hova ilyen sietősen?
Megtorpantam. Még reménykedtem, hogy esetleg egy másik raszta lány is igyekszik éppen kifelé, és hozzá szóltak, ám ekkor valakinek a kezét éreztem a vállamon, és amikor hátranéztem, egy csodálatosan kék szempárral találtam szembe magamat.
- Bocsánat, de éppen indultam, és... sietek...
- Nem mondhatod komolyan, hogy még egy számra sincs időd? Egy ilyen gyönyörű lányt nem engedhetünk el szó nélkül- miközben folyamatosan vigyorgott, a mondat végén még rám is kacsintott. Kétségbeesetten ráztam a fejemet, és szememmel az ajtót kerestem. Igen, jól emlékeztem, sajnos el kell mennem a színpad mellett, hogy kijussak innen. Sóhajtottam egyet, mert rájöttem, nincs menekvés. Akkor most már csak azt kéne elkerülnöm, hogy Josh meglásson. Hát, nincs valami sok esélyem, pláne ha most komolyan énekelnem kell. Csak közben, remélem, nem érkezik több... zavaró tényező... A csodálatosan tiszta kék szempár tulajdonosa felvezetett( lökdösött) a színpadra. Itt már rutinosabban mozogtam. Próbáltam a fülem mögé tűrni egy elszabadult raszta tincsemet, miközben a jól ismert reflektorfény próbálta kiégetni a szemeimet, és valaki egy mikrofont tolt az orrom elé. Rábandzsítottam. Nyilván azt várják, hogy válaszoljak valami kérdésre, amit még csak nem is hallottam. Zavartan elmosolyodtam.
- Bocs, mit is mondtál..?
A kék szemű felnevetett, és felhúzta a szemöldökét.
- Máris annyira elvarázsoltalak, hogy meg se hallottad a kérdésem?
- Nos, én inkább úgy fogalmaznék, hogy éppen szeretnélek megfojtani egy kanál vízben, amiért felrángattál ide, és miközben azt tervezgetem, hogy hogy öljelek meg feltűnés nélkül, elfelejtettem figyelni a bizonyára fantasztikusan érdekes kérdésedre.
Elvigyorodott, és megadóan felemelte a kezeit, miszerint én nyertem, és mondani akart még valamit, csakhogy ekkor a három másik- eddig halkan nevetgélő- fiú hangosan felkiáltott, és integetni kezdett. Szívtipróm is elfordult tőlem, és mosolyogva kiáltott bele a mikrofonba, miközben én éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom az idegességtől. A kezem elkezdett remegni, és hirtelen igen erős nikotinhiány tört rám. Ami, valljuk be, elég gáz.
- No lám, csak nem a mi kis csavargónk? Gyere, Harry, hadd mutassalak be újdonsült barátunknak.
Nyeltem egy nagyot, majd lassan felemeltem mindeddig lehajtott fejemet, és oldalra néztem. Harry oldalra billentve a fejét, mosolyogva nézett. Azért megkönnyebbültem. Előrenéztem, és a kávézó asztalai között megláttam Josht, amint zsebre dugott kézzel állt vészesen közel a színpadhoz, és idegesen rágózva figyelt.
- Szóval, kedves idegen, mint mondtam, én Louis vagyok, Harryt már ismered- a szívem kihagyott pár ütemet- ők pedig Liam, Zayn, és Niall- intett a kezével a három másik szívtipró felé.- És most itt az ideje, hogy végre te is bemutatkozz. Már tűkön ülve várunk.
Halványan elmosolyodtam, majd az ajkamba haraptam, és lehunytam a szemem.
- Maradjunk annyiban, hogy Sam vagyok.
Lassan kinyitottam a szemem, és újra oldalra néztem. Kékszeműm még kérdezett volna valamit, de már nem hallottam meg. Harryt néztem, és nagyon- nagyon reménykedtem, hogy... és nem. Minden reményem elszállt, mikor töprengő arckifejezését felváltotta a döbbenet, és lépett egyet felém. mire én automatikusan hátráltam egy lépést, és azt hiszem, nem sikerült elrejtenem a kétségbeesésemet, ugyanis amikor újra Joshra néztem, ő már nem velem foglalkozott. Harryt nézte, és a tekintetéből a gyűlölet csak úgy áradt felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése