3. rész/Hello, I'm Ria

Ria

There's a stranger in my bed,

There's a pounding my head

Glitter all over the room

Pink flamingos…

Rácsaptam az ágyam melletti szekrényre, amivel sikeresen levertem a földre a telefonomat, de az csak nem akarta abbahagyni a zenélést. Nyűgösen a másik oldalamra fordultam… volna. Csak hogy az ágy kisebb volt mint én gondoltam, és így a paplannal együtt (amibe begubózódtam éjjel) a földön kötöttem ki. Pár pillanatig döbbenten néztem magam elé, sok volt ez a gyors helyváltoztatás nekem így hajnalok hajnalán… Végre sikerült kikapcsolnom az ébresztőórám, és megállapítottam, hogy annyira talán még sincs hajnal. Egy órámba telt, amíg hajat mostam, és felöltöztem. Kicsit be voltam lassulva. Ezek után beálltam a tükör elé fésülködni. Miután feltűnt, hogy ezzel most hiába próbálkozom, inkább felfogtam a hajam egy laza kontyba. Rápillantottam az órámra, ami már fél egyet mutatott, gyorsan felkentem egy kis vörös rúzst, megigazítottam a füstös sminkemet, felkaptam a 15 centis világos rózsaszín platformcipőmet, a kedvenc fekete bőrdzsekimet, még egyszer megnéztem, hogy hogy mutat a fenekem a fekete cicagatyámban, majd a táskámat felkapva kiléptem az utcára. 

Basszus. Még a nap is meg akar ölni. Hasogat a fejem. Ráérősen elindultam, és útközben még egy Starbucks-ba is beugrottam. Így amikor odaértem a megbeszélt helyszínre, már egy hatalmas pohár kávét kortyolgattam, ami már igencsak kellett. Laza negyedórás késés után Josh-ék is megérkeztek, és áhítattal nézték a kávémat. Gondolom, Sam-re megint rájött az alkothatnék, és az éjszaka közepén kezdett el dalokat írni, amivel nyilván nem hagyta Josh-t aludni. Aztán olyan reggel nyolc körül végre sikerült ágyba kerülniük, és kábé ha félórája kelhettek. De akkor legalább van pár új számunk. Rájuk villantottam egy gúnyos mosolyt, majd az immár üres papírpoharat kidobtam a legközelebbi kukába. Joshra néztem. Furcsán feszült volt. Sam hirtelen odalépett az előbb említett kukához, fölé hajolt, és öklendező hangokat kiadva belehányt. Mondjuk, azt nem tudom, hogy mégis mi jött ki belőle, mert Josh elmondása alapján már megint egy falatot sem evett napok óta. Kész ez a nő, én mondom… Elszívták még a cigijüket, aztán bementünk az étterembe. Az ajtó mellett volt egy tükör, így ott megigazítottam a szerelésem, elvégre mégiscsak a One Direction-nal ebédelünk. A pincér mutatta nekünk az utat. Hú, elég flancos hely volt. Egy eldugott sarokhoz vezetett minket, ahol az öt srác, meg egy harmincas éveiben járó pasas már várt minket. A fiúk az érkezésünkre felkapták a fejüket, és úgy láttam, hogy (ugyan próbálták takarni) a szemükben döbbenet látszott. Nyilván nem ilyen ágrólszakadt emberekre számítottak (na nem magamról beszélek). Sam-en most sem volt semmi smink, a szeme vörös volt, egy szakadt tornacipőben, meg egy fehér, de teljesen összefestékezett nyári ruhában volt, ami fölé felvette Josh egyik pulcsiját, elvégre mégiscsak február van, basszus. Josh meg egy kávéfoltos, fekete kapucnis pulcsiban feszített, egy koptatott, a térdénél házilag kilyuggatott farmerrel, és tornacsukával. Azt sem csodálnám, ha csövesnek nézték őket. Ráadásul Samanthának még a rasztái is festékesek voltak. Jesszus, miket csinálhatott ez a lány az éjszaka. Arra eszméltem fel, hogy a harmincas pasas zavartan megköszörüli a torkát. A fiúk ’felsorakoztak’ előttünk, ez a két barom viszont még mindig a földet bámulta. Sam olyan fehér volt, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha lehányja valamelyiküket. 1000 wattos mosolyt villantottam a srácokra, majd a kezembe vettem az irányítást. Odaléptem a harmincas pasashoz, és kezet fogtam vele.

- Hello, én Victoria Kerek vagyok, de mindenki csak Riának hív. Maga bizonyára a banda managere- nagyon reménykedtem, hogy beletrafáltam- Ők pedig Samantha, és Joshua, vagyis Sam és Josh. Elnézést kérek a nevükben a szótlanságukért, egy kicsit még reggel van nekik.

Hihetetlenül megnyugodtam, mikor a pasas elmosolyodott.

- Á, értem, én Jason vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket.. Remélem nem zavar, ha letegezlek titeket, elvégre, ha együtt fogunk dolgozni, akkor jó lenne egy baráti viszont kialakítani.

Ezek után odalépett hozzám, és adott két puszit. Én is elmosolyodtam, majd sorra a fiúkhoz léptem, és őket is két-két puszival köszöntöttem. Mondjuk, a göndör gyerekkel (azt hiszem, Harry), óvatos voltam. Tiszta seb volt a képe. Basszus, valaki egy jó nagyot húzhatott be neki. Ezek után Josh fogott kezet mindenkivel, amikor a betört képűhöz ért, gúnyos vigyor jelent meg az arcán, és úgy láttam, el szándékozik törni az ujjait. De a kölyök állta a tekintetét. Sam még mindig elég fehér volt, de azért ő is odament mindenkihez, és puszival köszöntötte őket. Amikor a végére ért a sornak, láttam, hogy már szinte zöld a feje, így gyorsan kikaptam a pezsgőt hozó pincér kezéből a vödröt, és elé tartottam. Hihetetlen, hogy milyen reflekszeim vannak. Kivezettem Sam-et a mosdóba, és ráparancsoltam, hogy mossa meg az arcát. Mire visszaértem, már mindenki a leült az asztal köré, bár kissé fagyos volt a hangulat. Mosolyogva lepattantam Josh, meg valami sötétbőrű Ken közé, és vigyorogva néztem körbe.

- Elnézést kérek a kellemetlenségért, Sam valószínűleg már megint nem aludt semmit, ami nála megszokott, csakhogy egy idő után nem bírja a szervezete. Olyan kis érzékeny, azok után, hogy…- itt Josh oldalba bökött, én meg értetlenkedve néztem rá.- Szóval azok után, amik történtek vele. De mindegy is. Figyeljetek, megtippelem a neveteket. Bocsánat, ha nem sikerül elsőre, még nekem is elég reggel van. Tudjátok, tegnap egy kisebb partin voltan, és egy kicsit…khm... sokáig voltam fent. Szóval- böktem rá a mellettem ülőre- te vagy… Louis, nem? Olyan Louis fejed van.

Elmosolyodott, én meg már éppen elkönyveltem magamban, hogy milyen rohadt jó vagyok, amikor megrázta a fejét.

- Hát, ezt bebuktad. Zayn vagyok. Az az idióta tengerész ott, na ő Louis.

A csíkos pólós srác vinnyogó hangot adott ki magából nemtetszése jeleként, de azért küldött felém egy szemkápráztató mosolyt. Akármennyire is vidámak voltak, azért láttam rajtuk a döbbenetet, hogy nem ismerem fel őket. Nocsak, a kis sztárocskák el lennének szállva? Aztán mindezt megcáfolva egy őszinte mosolyba ütköztem.

- Azt hiszem, nem is kéne tovább próbálkoznod. Már így is eléggé leégettél minket. Én Niall vagyok, a telefonáló cukiság Liam, a betört képű pedig Harry.- na, legalább ezt eltaláltam.

- Szóval…- kezdtem, miután Sam is visszatért. Ugyan mindenki őt nézte, ő mégis csöndben maradt, és csak erőtlenül ráhajtotta a fejét Josh vállára.- Minek köszönhetjük a megtiszteltetést, hogy egy világhírű banda pont minket szeretne előzenekarnak?

Mindenki vigyorogva a csíkos pólós gyerekre nézett. Én meg értetlenül pislogtam rá. Megvonta a vállát, és hátradobta a haját. Na most ez elég nyálasan hangzik, de ahogy ezt a műveletet hajtotta, esküszöm lefagytam egy kicsit. Oldalra pillantottam, hogy vajon csak rám volt-e ilyen hatással ez a művelet, de Josh a göndörkét nézte összeráncolt szemöldökkel, Sam pedig… Óóó, éljen az első benyomás. Sam bealudt Josh vállán. Megböktem Josht, hogy keltse már fel, basszus, azért ez mégiscsak alap illem, hogy társaságban (ahol ráadásul eddig ismeretlenek vannak) nem alszunk be öt perc után… Figyelmemet újra a kristálykék szemű szépfiúra irányítottam.

- A barátnőm nagy rajongótok. Ő pampogott nekem egy csomót, hogy uramisten, hogy lehet ennyi érzelemmel játszani, meg ilyenek, és elrángatott egy koncertetekre.- érdekes, egyszer sem emlékszem visítozó rajongók támadására egy koncertünkön sem- Szerencsére nem ismertek fel, és amikor felvetődött ez az előzenekaros téma, én egyből titeket javasoltalak. Bár tény, hogy merőben más zenét játszunk, meg eleve a stílusunk is baromi más, szerintem állatok vagytok. Csak aztán nehogy elszedjétek tőlünk az összes rajongónkat- kacsintott rám végül.

Elmosolyodtam. Na igen, kétségkívül más stílust képviselünk, még így is, hogy gyakorlatilag egyidősek vagyunk. Sam horkantott egyet, majd még jobban belefúrta a fejét Josh vállába, amikor az megpróbálta felébreszteni. Remek, már az egész társaság őt nézte. Közben megérkezett a kaja. Csodálkozva néztem, amint mindenki tányérjára ugyanazt a flancos előételt teszik le. Még ezüstfedő is volt a kajánkon! Te jó ég. Azért ez egyszerre egy kicsit sok azoknak, akik örülnek, ha napi egyszer főtt ételhez jutnak. Előrehajoltam, és Joshon keresztül felpofoztam Sam-et. Hirtelen kinyitotta a szemeit, és zavarodottan nézett körbe.

- Te, mit gondolsz arról a csíkos pólósról? Tudom, kicsit nyálas, de azok a szemek…- magyarul beszéltem hozzá. Josh már megszokta, hogy csak akkor beszélünk így, ha a pasiügyeinket tárgyaljuk ki, így ő csak egy sóhajjal fejezte ki nemtetszését, de a fiúk mind döbbenten néztek ránk. Rájuk vigyorogtam, majd visszanéztem Sam-re. Kicsit elpirult, majd küldött egy halvány mosolyt felém.

- Az nem kifejezés, hogy kicsit nyálas- szólalt meg végül élesen, aztán rám kacsintott- de hátha te férfit faragsz belőle.

Hirtelen előrenézett a kajájára, mintha felfogta volna, hogy most étel van előtte, és felpattant, majd futólépésben kiment a mosdóba. Vállat vontam és megközelítettem a kajámat.

- Neki mi baja van?- bökött a mellettem levő srác (Zayn?) a lánymosdó ajtaja felé.

Megvontam a vállam.

- Ő Sam. Nála sosem lehet tudni, hogy éppen mi baja. De vedd természetesnek. Kiborul, ha ápolgatni akarják.

Miután megettük az előételt, és jöttek a pincérek, hogy elvigyék a tányérokat, Jason Sam tányérjára nézett. Sam ugyanis még mindig nem jött vissza a mosdóból.

- Azzal mi legyen?

Rámosolyogtam az egyik pincérsrácra. Egész helyes volt.

- Nyugodtan elvihetitek. És a következő fogásból ne is hozzatok neki. Úgysem eszi meg.

- Mért vagy ebben ennyire biztos?- nézett rám Louis.

Már nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak, amikor Josh közbevágott.

- Nem látod, hogy beteg, te szerencsétlen?- kérdezte flegmán, majd akkora lendülettel állt fel, hogy a széke hátraesett. Mit sem törődve ezzel, vagy bármi mással, bement Sam után a lánymosdóba. Én csak megcsóváltam a fejemet, és felállítottam a széket. Bocsánatkérően néztem a srácokra, majd Josh után mentem a mosdóba.

- Ti meg mégis mit csináltok? Életünk nagy lehetőségét éppen most cseszitek el a folyamatos jeleneteitekkel. Nem tudnátok csak pár órára normális emberi lényként viselkedni?- Ripakodtam rájuk. Egy lány, aki épp a sminkjét igazította, és már eddig is kicsit zavarban volt Josh jelenléte miatt, egészen egyszerűen elszaladt. Josh mérgesen nézett rám, és egy ajtónak támaszkodott, ami mögött feltételezhetően Sam volt.- Elég legyen a cirkuszból. Vagy fejezzétek be, vagy akár haza is mehetünk.- fejeztem be a fejmosást, majd méltóságteljesen kivonultam a mosdóból.