Másnap reggel arra ébredtem, hogy hitetetlenül üvöltött a zene. Résnyire nyitott szemmel a szomszédos ágy felé néztem, aztán inkább becsuktam a szemem. Sam a laptopom előtt hasalt, egy cigivel a kezében, és max hangerőre tekerte a hangerőt. Nagyon úgy tűnt, hogy a 16 órás alvásnak köszönhetően a másnaposságnak még a híre is elkerülte, viszont ettől a hangerőtől még az én fejem is megfájdult. (http://www.youtube.com/watch?v=ID4n9r3u_qw) Sóhajtva lelöktem magamról a takarót, és elvonultam zuhanyozni. Miután lefürödtem, végeztem a reggeli teendőimmel, és felöltöztem, már kezdtem unni azt az egyetlen számot, amit Sam folyamatosan újrajátszott. Visszamentem a szobába, és áldottam Louist, amiért tegnap este nem akarta elengedni Nataliet, és ezért a kiscsaj a fiúkkal aludt. Úgy döntöttem, nekem elegem van ebből a ricsajból, ezért szó nélkül kimentem a szobából, és bekopogtam a fiúkhoz. Miután Liam karikás szemekkel megállt előttem, majd beinvitált, két lépés után a lábam földbe gyökerezett, és az égre emeltem a tekintetem. Ugyanis egy bezárt szobaajtó mögül ugyan az a szám szólt, amit egész reggel kénytelen voltam hallgatni. Ráadásul olyan hangerővel, hogy a bezárt ajtón keresztül is fülsiketítően hatott.
- Anyám, ezek összebeszéltek?- néztem a kanapén fáradtan elterülő fiúkra, akiket valószínűleg szintén ugyanaz ébresztett fel így hajnali nyolc óra táján, mint engem.
- Miért, odaát mi megy?- emelte fel a fejét nyűgösen Niall, majd inkább fáradtan visszaejtette.
- Ugyanez. De még a szám is azonos. Az a szerencsétlen is ezt az egy dalt hallgatja egyfolytában?- a fiúk fáradtan bólintottak, én pedig leültem Natalie mellé az asztalhoz, aki mosolyogva müzlit kanalazott.
- Basszus, mindjárt éhen döglök- közölte Niall, mire Zayn felhúzta a szemöldökét.
- Akkor talán menj oda az asztalhoz, és egyél- közölte az egyébként eléggé logikus választ a szőkeséggel.
- De lusta vagyoooooook- nyújtózkodott Niall, mire félig lecsúszott a kanapéról, és a hasáról kissé fölcsúszott a pólója. Mikor ezt észrevette, zavartan megigazította, és ha jól láttam, egy kicsit még bele is pirult. Mosolyogva visszanéztem Natalie-ra, aki továbbra is tömte magát.
- Hol találok én is ilyen fincsi reggelit?- kérdeztem tőle, mire ő csak a hűtő felé mutatott. Hát jó. Feltápászkodtam, Kivettem a hűtőből a tejet, és a müzlis dobozt (?), aztán szereztem egy tányért, csakhogy mikor az evőeszközös fiókhoz értem, valami nagyon nem stimmelt. Ugyanis nem találtam egy kanalat se, és akkor tűnt fel, hogy Natalie is villával ette a müzlijét.
- Ööö, srácok- néztem fel szemöldökráncolva- Hol vannak a kanalak?
- Liamet kérdezd- válaszolt Louis vigyorogva, mire értetlenkedve Liamre néztem.
- Hát, az úgy volt…- kezdett el hadoválni, és annyira édes volt, ahogy zavarba jött, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam- ..hogy… szóval, hogy én félek a kanalaktól- nyögte ki végül, én pedig annyira meglepődtem, hogy automatikusan felnevettem. Utána észbe kaptam, és sűrű bocsánatkérések között közöltem, hogy ez nem gáz, mindenki fél valamitől, majd még mindig döbbenten pislogva kivettem a fiókból egy villát, és nekiálltam a reggelimnek. A szám véget ért, a pár másodperces csönd alatt pedig elkezdett sípolni a fülem, és csak remélni tudtam, hogy Harry végre abbahagyja az őrületbe kergetésünket, ekkor azonban újra felcsendült a dal első akkordja, én pedig idegesen csaptam a villámat az asztalra.
- Csesszék már meg, komolyan. Beszéljék meg, hogy mi van, vagy bármi, csak hagyják már ezt abba- kezdtem hergelni saját magam, mire a fiúk csak elhúzták a szájukat. Idegesen tovább ettem a müzlimet, majd mikor befejeztem, a tálat a mosogatóba tettem… volna, ha lett volna bármennyi hely is benne. Ugyanis a fiúk annyira telepakolták, hogy még a közelébe se tudtam lepakolni a tányéromat.
- Srácok, mosogatásról még nem hallottatok?- néztem rájuk fejcsóválva, majd inkább visszatettem a tányéromat az asztalra, és lehuppantam a kanapéra Niall és Louis közé. Mikor a szöszi felé néztem mosolyogva, hirtelen elkapta a tekintetét, és zavartan elkezdte méregetni a dohányzóasztalt. Sóhajtva a másik oldalamra fordultam, és vágtam egy grimaszt Louisnak, aki mosolyogva fordult felém, majd visszanézett a mellette ülő Liamre, és szemöldökráncolva hallgatta a srác mondandóját. Natalie hirtelen felpattant, odatáncikált hozzánk, csillogó szemekkel kezdte el méregetni a fiúkat, majd mikor minden szempár rá szegeződött, hatalmas vigyor terült szét az arcán, és elkezdte forgatni a derekát. Egy lila ruhácska volt rajta, ami a mozdulatnak köszönhetően hevesen pörgött, szőke fürtjei pedig az arcát csapdosták.
- Nem akar valaki eljönni velem sétálni?- rebegtette a szempilláit. Okos kislány, az egyszer biztos. Amint rájött, hogy mi a gyengeségünk, és hogy mennyire elbűvöl minket ezzel, egyből elkezdte kihasználni. Louis nem tudott uralkodni a gyerekmániáján, és azonnal kikötötte, hogy márpedig ő fogja elkísérni Nataliet, csak előbb átöltözik, utána pedig gonosz kacajt hallatott, miszerint: ’háháhá, lecsúsztatok róla’. Hát, ő tudja. Imádom a kiscsajt, de jelen pillanatban egy reggeli sétához még én is fáradt vagyok, nem hogy a többiek. Miután Louis elvonult átöltözni, kényelmesen elterpeszkedtem a kanapén, és jelentőségteljes vigyorral néztem Niallt, aki éppen egy csomag chipszel a kezében ült vissza mellém.
- Jó ég, Ria, most reggeliztél- nevetett fel Liam, mire felháborodva pillantottam felé.
- Arra célzol, hogy dagadt vagyok?- kérdeztem tettetett döbbenettel, és a kezemet a szám elé kapva hatalmasra kerekedett szemekkel pislogtam rá.
- Mi? Dehogy, te jó ég, én nem…- kezdett el ijedten magyarázkodni, de olyan aranyos volt, hogy muszáj volt elnevettem magam, mire mérgesen pillantott rám- Basszus, azt hittem már tényleg ezt vetted le abból, amit mondtam..
Rákacsintottam, majd kivettem egy marék chipszet a zacskóból, és hátradőlve elkezdtem rágcsálni. Lassan az agyam kezdett teljesen hozzászokni a továbbra is folyamatosan újrakezdődő dalhoz, szinte már zavart is volna, ha egyszer csak abbamarad. Mondom szinte. Louis pár perc múlva újra megjelent a színen, immár átöltözve, és Natalie-val együtt elindultak sétálni. Nem tudom miért, de ha rájuk néztem, valahogy nem néztem ki belőlük, hogy egy rövid séta után vissza is jöjjenek. Szerintem addig kint lesznek, amíg valamelyikük holtan össze nem esik, esetleg ameddig fel nem hívjuk Louist, hogy indulni kéne a mai koncert helyszínére. Liam bekapcsolta a tévét, és némára állította, mert hogy a zenétől úgysem hallottunk volna semmit.
- Esküszöm, ha nem hallgattatja el ezt a szart következő öt percben, én komolyan fogom magam, és…- hát nem tudtuk meg, hogy mi tett volna akkor Niall, ugyanis a következő pillanatban elhallgatott a zene, és Harry lépett ki a szobából egy szál pólóban és alsógatyában.
- Milyen sármos vagy ma reggel- mosolygott rá Zayn, mire Harry csak morgott egyet, majd leült az asztalhoz, és belassulva öntött magának egy tálba tejet meg müzlit. A kezébe vett egy villát, pár másodpercig elgondolkodva figyelte, majd elkezdte lapátolni magába a reggelijét. Megköszörültem a torkom, és kínosan a körülöttem terpeszkedő fiúkra néztem. Liam sóhajtott, és valahonnan előkapta a laptopját, majd a dohányzóasztalra téve felnyitotta. Én közben a tévét bámultam, bár nem ment benne semmi érdekes, valami idióta reklámot adtak éppen. Felpakoltam a lábam az asztalra, és inkább Liam ténykedését kezdtem figyelni. Ekkor kopogtak az ajtón, mi pedig mind kérlelően Harry-re néztünk, mivel ő volt legközelebb az ajtóhoz. Pár másodperces hatásszünet után vette az adást, így felállt, és az ajtóhoz ment. Mikor kinyitotta, azt hiszem, kissé meglepődött. Hát igen, én sem számítottam arra, hogy Sam ma igényelné még a társaságunkat. Ott állt, raszta haja laza kontyba tűzve, arca szinte átlátszó, szeme alatt hatalmas karikák, és csak egy bazinagy, kockás ing volt rajta, meg egy mamusz. Bájosan nézett ki, mondhatom. Beljebb lépett, majd amint meglátta a kávéfőzőt, a kezében tartott bögrével együtt odalépett, és megkönnyebbülten töltött magának… úgy négy személynek elegendő kávét. Kérdőn pillantottam rá, de ő csak szemforgatva belekortyolt az ízesítés nélküli, fekete kávéba, majd tekintete hunyorogva megállapodott Zayn-en.
- Cigi?- kérdezte rekedten, mire Zayn enyhe félmosolyra húzta a száját, majd a dohányzó asztalon pihenő cigisdobozát felkapva felállt, és az ajtóhoz indult. Sam a kávés bögrével a kezében követte, és kicsoszogott az ajtón. Harry sóhajtva ült vissza az asztalhoz befejezni a reggelijét, mellettem pedig Liam elkezdett magában halkan motyogni, így Niall felé pillantottam mosolyogva, aki viszont már félig aludt.
- Hahóóó, Niall, ébresztő- kezdtem el integetni az arca előtt, mire felpattantak a szemei, és pislogva nézett rám.
- Mi a… Mi az istent csinált ez a szerencsétlen?- kérdezte Liam halkan, de hangjában annyi döbbenet volt, hogy mindhárman egyből felé fordultunk.
- Mi történt?- érdeklődtem, miközben a laptop képernyőjére meredtem, de annyira kába voltam, hogy nem is fogtam fel, hogy mit olvasok. Annyi még meg volt, hogy a Twitter volt megnyitva. Szóval inkább csak pislogva Liam felé fordultam.
- Harry, te mégis mi a szart csináltál?- emelte fel a fejét Liam ügyet sem vetve a kérdésemre, mire Harry összeráncolt szemöldökkel nézett vissza rá.
- Én? Miért, mi történt?- kérdezte érdeklődve.
- Olyan üzeneteket kaptam rajongóktól… te jó ég… ’ Hogy vagy képes még szóba állni vele?’, ’Nem is értem, miért barátkoztok Harryvel’, ’ Hogy lehet valaki ennyire képmutató?’ És akkor ezek még a legszebbek.- Liam kattintgatott párat, majd kikerekedett szemmel hátrahőkölt- Több mint fél millió követőt vesztettél, és a világtrendek között kettő is ellened szól… - újabb kattintások-’HowcouldyoudothatHarry?’(’HogytehettedHarry?’), és ’FuckYouHarryStyles’(’BazdmegHarryStyles’)- Liam most már határozottan idegesen nézett föl, aztán megakadt a tekintete a tévén. Hirtelen mozdulattal a távirányítóért nyúlt, és felhangosította az adást. Éppen egy ötperces, friss sztárhíreket összefoglaló pletykarovat ment, és most már nem csak a műsorvezető tátogó száját láttuk, hanem azt is hallottuk, amit mondott. Ebben a pillanatban Zayn és Sam visszaértek, és Zayn azonnal levetette magát a kanapéra, míg Sam oldalra billentett fejjel megállt pár lépésre az ajtótól, és a tévét kezdte nézni.
- Rajongók ezrei pártoltak el a híres brit tinibanda, a One Direction legfiatalabb tagjától, Harry Styles-tól, miután az internetre felkerült eddig ismeretlen videofelvételre ráakadt pár rajongójuk, és elkezdték telekürtölni vele a világhálót. Van egy olyan érzésem, hogy Harry mostanában nem fog túl sok pozitív visszajelzést kapni rajongóitól, már ha maradtak még neki egyáltalán…- a videofelvétel szónál a szemem sarkából láttam, ahogy Zayn és Harry döbbenten felkapták a fejüket, és lemerevedtek- A botránynak egyébként a banda előzenekarának az egyik tagjához, Samantha Johnnson-hoz is köze van. Vajon mi lesz ezek után a One Direction sorsa? Milyen magyarázatot adnak az ominózus felvételre? Van rá egyáltalán magyarázatuk? Természetesen, amint megtudunk valamilyen részletet, ti lesztek az elsők, akikkel közöljük. A mai sztárpletykákat hallhatták…- a bemondónő ugyan még beszélt, de Liam kikapcsolta a tévét, és hihetetlen gyorsasággal elkezdett pötyögni a laptop klaviatúráján. Nem telt bele fél perc, máris megtalálta, hogy miről van szó. Kérdőn Samre néztem, aki azonban lehunyt szemmel állt, és magában motyogott. Harry felállt az asztaltól, és leült a kanapé karfájára, hogy ő is lássa a laptop képernyőjét. Liam rákattintott a mára milliók által látott videóra, kinagyította, hogy a teljes képernyőt kitöltse, és mindannyian idegesen figyeltük, amíg betöltött. A videó elindult, és az első hangfoszlányok után Samnek kikerekedett a szeme, kezéből pedig kiejtette a bögrét, ami apró darabokra törött a padlón. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem a felvételt. Eléggé silány minőségű volt, valószínűleg régebben készült, ráadásul amatőr felvétel volt, azonban még így is kivehető volt, hogy egy iskolában vagyunk. A diákok egymást lökdösve sugdolóztak, és egy-egy mondatfoszlányt lehetett csak érteni.
- Nem mondod?... Biztos?... És Eleanor honnan tudja?... Te jó ég… Vigyázz… Ott jön a hülye dagadt…
A felvétel ekkor rázoomolt egy alakra, aki minden kétséget kizáróan Harry volt, pár évvel ezelőtt. A tömeg eddigre már egy nagyobb kört alakított ki, Harry pedig annak szinte a közepén állt. Ekkor megjelent a képben egy magas, túlsúlyos, szőkésbarna hajú, bő, színes pulóvert viselő lány, és bizonytalan léptekkel Harry felé haladt. Pár lépéssel előtte megállt, és kezeit összefonta a mellkasa előtt. A háttérben füttyögés hangzott fel, páran eléggé durva dolgokat ordibáltak, a lány azonban csak és kizárólag Harryre figyelt. Az ő arcát nézte, és tekintete hirtelen elszánttá változott. Harry továbbra is zsebre dugott kézzel, lazán ácsorgott, és rágózott. Ugyan minden bizonnyal fedett helyen voltak, talán a suli folyosóján, Harry mégis napszemüveget viselt. A lány ekkor hirtelen kihúzta magát, fejét felszegte, kezeit pedig leengedte maga mellé.
- Harry Styles.- szólalt meg kissé remegve a számomra annyira ismerős, barátságos hang- Kérdezni akarok valamit.
Harry lazán elvigyorodott, majd megvonta a vállát.
- Tedd azt- húzta fel a fél szemöldökét, amire több irányból hangos röhögés volt a válasz. A lány pár pillanatig zavartan állt, majd vett egy mély levegőt, és újra megszólalt.
- Eljössz velem a bálba?- egyetlen kérdés volt. Nem több. Egyetlen apró kérdés, a kamera erre mégis elkezdett rázkódni, a tömeg hisztérikus állapotba került, mindenhonnan sértő bekiabálások, hangos füttyögés, és visító röhögés volt hallható. Ebben a pillanatban Harry mellé lépett egy kedves arcú, hullámos barna hajú, meglepően ismerős, gyönyörű lány. És gúnyos mosolyra húzva az ajkát átkarolta Harryt.
- Szivi, tedd már meg azt a szívességet, hogy megmondod ennek a hájpacninak, hogy milyen szánalmas - túrt bele a lány Harry hajába, mire Harry odahajolt hozzá, és gyors csókot adott neki. Ismét hangos füttyögés volt a válasz, a velük szemben álló lány pedig még mindig felszegett állal várakozott. Harry felhúzta a szemöldökét, és elvigyorodott.
- Nézd, Sam, ezt te sem gondolhatod komolyan- mondta gúnyos hangon, és ismét hangos röhögés volt a válasz- Úgy értem… Nézz már rám…- Sam megtette. Tekintetét belefúrta Harry napszemüvegébe.- És most nézz már magadra… Úgy értem… Kérlek. Ne szépítsük. Te kövér vagy. És…
- És hihetetlenül ronda is…- szólt közbe a Harry mellett álló lány kissé nyávogó hangon, mire Harry ránézett- Csak megjegyzést tettem… Elvégre biztos tudja… Könyörgöm, ha valaki ennyire csúnya, az nem élhet abban a tudatban, hogy nem az… - mind a ketten visszanéztek Samre, aki most már kicsit remegett, de még mindig büszkén állta a sarat- Ó- kapott a szájához a lány- Értem már. Szóval te… Uramisten…- kezdett el hisztérikusan nevetni, mire Harry is elmosolyodott- Te tényleg azt hitted, hogy ez valóság lehet?- nevetett fel újra- Te tényleg, halál komolyan azt hitted, hogy léteznek tündérmesék? Hogy egy ilyen népszerű, helyes srác, mint Harry, járna egy ilyen szánalmas, dagadt, ágrólszakadt, pattanásos lánnyal, mint te vagy?- hátradobta a haját a válla fölött, és most már az egész tömeg vele együtt nevetett. A kamera eléggé instabil állapotban volt, gondolom, aki filmezett, az is baromi jól szórakozott.- Azt ajánlom, kicsi csillag, hogy húzz el a pasimtól, ugyanis nagyon nem jó ajtón kopogtatsz- lépett oda a lány hirtelen Samhez, és hangja enyhén fenyegetővé vált. Sam továbbra is kereste Harry tekintetét, de a napszemüvegnek köszönhetően senki nem láthatta a fiú szemeit.
- Harry…- szólalt meg Sam suttogva, hangja szinte könyörgő volt. Harry ismét gúnyosan elvigyorodott, és átölelte a mellette álló lány derekát.
- Ez van, Sammy. Tudod, ezt hívják életnek. Jobb, ha felkészülsz rá- közölte végül. Sam pár pillanatig még állt egy helyben, majd sarkon fordult, és lassan elindult. A tömeg utat nyitott neki, mintha még attól is undorodtak volna, hogy a közelébe kerüljenek. Miközben Sam haladt, a kamera követte, és látszott, ahogy mindenféle szemetet dobáltak utána, valamint ordibáltak neki, és hangosan röhögtek rajta. A kamera hirtelen egy eléggé nagy fordulatot tett, és újra Harryt mutatta, aki időközben elkezdett smárolni a mellette álló lánnyal, mire páran füttyögni kezdtek, de a tömeg már kezdett szétszéledni, hangos nevetésfoszlányok közepette. A felvétel hirtelen leállt, a képernyő elsötétült, a szobára pedig döbbent csend telepedett. Azt hittem, itt már vége van a videónak, de pár másodperc után felvillant egy kép Harryről, amire egy régi tweetje volt rászerkesztve.
Ezek után pedig egy mai kép Samről, hátulról. Bő, ujjatlan felsőben, és rövidgatyában. A combja körülbelül olyan vastag, mint nekem a karom. Minden egyes csigolyáját meg lehet számolni, válla pedig annyira csontos, hogy már az is fájt, ha csak ránéztem a képre. Pár másodpercre lehunytam a szemem és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Nem… Ez nem létezik… Lassan újra kinyitottam a szemem, és végignéztem a síri csendben lévő társaságon. Harry arcát a kezeibe temetve eléggé meggyötörtnek tűnt, mellette Zayn idegesen nézett ki az ablakon, Liam tekintete továbbra is az, immár teljesen elsötétült laptop képernyőjét pásztázta, Niall pedig lesütött szemmel, összeráncolt szemöldökkel gubbasztott a másik oldalamon. Samre pillantottam, aki hatalmasra kerekedett szemekkel állt továbbra is egy helyben, majd mikor észrevette, hogy nézem, fél kézzel a rasztái közé túrt, és erőltetett vigyorra húzta a száját.
- Hát ez egy jó vicc volt. Tényleg, de… de nekem most mennem kell- csuklott el a hangja, a következő pillanatban pedig már csukódott is be mögötte az ajtó. Elhúztam a számat, és felkaptam a fejem, mert valami nagyon hangosan koppant. Aztán még egyszer. Harry hirtelen hátradőlt, és fejét teljes erőből a falnak vágta. Aztán még egyszer. És még egyszer. Zayn rápillantott, és kezét nyugtatólag a vállára tette. Gondoltam, oldom a feszültségem, és bepróbálkozok egy gyenge poénnal.
- Hát, legalább már tudjuk, miért akarja Josh mindenképp betörni Harry orrát…- vigyorodtam el, mire három szúrós tekintet meredt rám. Most mi van? Legalább megpróbáltam.
- Te, Harry…- szólalt meg Niall, mire érdeklődve pillantottam rá- Az a csaj ott melletted nem Eleanor volt?- kérdezte pár másodperc hatásszünet után, mire kikerekedtek a szemeim. Hát persze! Akkor ezért volt olyan ismerős. Harry csak biccentett, mire Niall újból megszólalt- És… Louis tudja?
Harry most ökölbe szorított kezével vágott bele a falba, és idegbetegen nézett Niall-re.
- Most szórakozol? Szerinted, ha tudná, járt volna vele valaha is?- csattant fel, mire elhúztam a számat. Ez jogos.
- Akkor ez is egy szép menet lesz még…- motyogta Niall, mire bólintottam.
- A kérdés már csak az… Hogy mégis hogy a bánatba magyarázzuk ezt ki?- nézett fel Zayn a plafonra, mire három srác gondolkodóba esett. A negyedik pedig még egyet belevágott a falba, majd feszülten felállt, és gépies léptekkel visszament a hálószobájába, erőteljesen bevágva maga mögött az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése