Mikor felébredtem, félhomály volt. Lassan körülnéztem, és megállapítottam, hogy valószínűleg a hotelben vagyok. Azért csak valószínűleg, mert a koncertcsarnok előtt nem volt időnk kipakolni, ezért azt se tudtam, hol lakunk éppen. A szoba másik felében valaki halkan szuszogott. A cuccaim az ágy végénél voltak, én pedig egy szál bugyiban feküdtem betakarózva. Remek. Kicsit feljebb tornáztam magam, és próbáltam kitalálni, hogy mennyi lehet az idő. Felkapcsoltam a fejem felett lévő kislámpát. Oldalra pillantottam, és elmosolyodtam. Az éjjeliszekrényen találtam egy almát, aminek neki volt támasztva egy papírfecni, amire az volt rá írva, hogy „ Egyél meg J” Felálltam, kinyitottam az egyetlen bőröndömet, és kivettem belőle Josh egy régi, gyűrött ingét. Visszaültem az ágyra, és újra megmosolyogtam az üzenetet. Mégis ki írhatta? Josh biztos nem, ő úgy van vele, hogy majd eszek, ha akarok. Ria lett volna? Nem, nem hiszem, ő már rég belefáradt a makacsságomba. Úgy döntöttem, nem érdekel, hány óra, márpedig én most rágyújtok. Mivel sehol sem láttam dohányozni tilos táblát, úgy döntöttem, nem szarakszom más hely keresésével, ha a szobatársamnak nem tetszik, akkor majd szól. Elhúztam a függönyt a hatalmas ablakról, és kissé hunyorogva a hajnali fénytől kinyitottam az ablakot. Hűvös szellő áradt be, én pedig libabőrös lettem, tekintettel arra, hogy csak egy vékony ing volt rajtam. Rágyújtottam, és lehunyt szemmel, megkönnyebbülten tüdőztem le a mérgező füstöt.
Pár perc után, mivel erre elég érzékeny vagyok, megéreztem, hogy valaki néz. Kinyitottam a szemem, és a szoba másik felébe pillantottam. A paplan alól kilógott egy kócos, sötétbarna szénakazal, amiből egy kékeszöld szempár figyelt álmosan.
- Harry?- kérdeztem kissé furcsa hangon- Mégis mi a szart csinálsz te itt?- ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Várj öt percet, és elmagyarázom- válaszolt rekedt hangon, én meg egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni- De előbb megtennéd, hogy leteszed azt a szart, és becsukod az ablakot? Jéggé fagyok- dörzsölte meg az arcát a tenyerével.
Nocsak. Hajnali morcos Harry? Hát, jobb társaságot is el tudnék képzelni… De azért megtettem, amit kért, és kíváncsian ültem le az ágyamra. Pár perc után, mikor már azt hittem, visszaaludt, hirtelen felült, és megrázta a haját, majd szemöldökráncolva rám nézett.
- Szóval ne aggódj, én sem így terveztem. Eredetileg Zayn aludt volna itt, de amíg én elmentem egy esti sétára, a fiúk egy kicsit becsiccsentettek-mármint persze kivéve Liam-et- és egymás hegyén hátán aludtak el a másik szobában, aztán már csak itt volt szabad ágy.
Felsóhajtottam, és az éjjeliszekrényen talált almával kezdtem játszani. Szórakozottan egyik kezemből a másikba adogattam, és közben a múlton járt az eszem.
- Őrület, nem?- mikor csodálkozva felnéztem, egy erőltetett vigyorba ütköztem- Mennyi minden történt azóta, hogy nem találkoztunk…
Lehajtottam a fejem, és szorosan lehunytam a szemeim. Nem. Nem akarok erről beszélni. Pláne nem most. Pláne nem vele. Hirtelen úgy éreztem, muszáj csinálnom valamit, hogy ne kelljen válaszolnom, így tehetetlenségemben beleharaptam az almába. Mennyei íze volt, és csak azt vettem észre, hogy Harry mosolyogva figyeli, ahogy csendben majszolom az ajándék gyümölcsömet. Csörögni kezdett a telefonja, ő pedig kapkodva kivette a zsebéből, és felvette. Csak ekkor tűnt fel, hogy a tegnapi ruhájában aludt.
- Igen?.... Hogy hogy hol?.... Itt vagyok Sam szobájában…..Miért?
- Nem tudom Harry, nekünk is csak most szólt Jason.- lépett be Louis a szobába a telefonját továbbra is a füléhez tartva.- Ó, helló, csipkerózsika, felébredtél mély álmodból? Remélem kiélveztétek egymás társaságát, mert az én kis drágámat nem fogom ám mindig csak így elengedni éjszakára- odalépett Harry ágyához, lehajolt, és megborzolta a haját.- Na gyere édes, 10 perc és indulnunk kell.
Miután Harry és Louis kimentek a szobából, visszadőltem az ágyamba. Nem élvezhettem sokáig a nyugalmat, mert Ria rontott be a szobába vigyorogva.
- Veled meg mi történt? Louis máris randira hívott?- lesújtó pillantást lövellt felém, aztán az ágyamra pattant, kényelmesen elhelyezkedett, és szótlanul a hajvégeit kezdte figyelni- Ha nem mondasz semmit, nekem úgy is jó. De válaszolj néhány kérdésemre.
Érdeklődve pillantott rám.
- Először is. Ki a fene cipelt engem ide?
- Harry- válaszolt, miközben figyelmét újra a hajvégeinek szentelte- Mondjuk Josh eléggé ki volt akadva emiatt, konkrétan ki akart rángatni Harry öléből, esküszöm, majdnem le is lökött a földre, de aztán egy idő után lenyugodott, miután kitombolta magát.
- Értem… És ki vetkőztetett le?
Pajzán vigyort küldött felém.
- Mégis mit gondolsz? Szerinted hagytam volna, hogy a fiúk csinálják?
Nem mosolyogtam vissza, ugyanis igen, szerintem képes lett volna rá, ha éppen jobb dolga akad.
- Miért hagytál itt nekem egy almát?- kérdeztem végül, mert biztos voltam benne, hogy ő volt.
- Miért hagytam volna én neked bármilyen kaját is?- nézett rám csodálkozva- Azt hiszem, sikerült már felfognom, hogy ilyennel feleslegesen próbálkozok. – ez fura…-Na de mindegy. A délelőttünk szabad, én elmentem kajálni, Josh még alszik, nyugodtan menj, ha akarsz valahova, csak egyre legyél itt, mert akkor indulunk valami interjúra.
Csodálkozva néztem rá. Most ezt úgy mondta, mintha mi minden nap interjúkat adnánk meg fotózásokra járnánk. Megvonta a vállát.
- Tudod, csak hogy megtudják az emberek, hogy ki is lesz a One Direction előzenekara.
Adott az arcomra egy cuppanós puszit, majd dudorászva kisétált a szobámból, egyedül hagyva a gondolataimmal. Hirtelen úgy éreztem, hogy nekem írnom kell, előkotortam a bőröndömből egy gyűrött füzetet, és csak írtam. Órákig. Egy történetet írtam, egy lányról, aki megtalálta élete szerelmét, csakhogy épp miután elmondta neki, hogy szereti, a fiú szívrohamot kapott, és ott helyben meghalt. Csak akkor néztem fel, mikor Josh bejött a szobámba, hogy öltözzek fel, indulunk. Elmentem gyorsan lezuhanyozni, felkaptam egy szakadt farmert, és visszavettem Josh ingjét, majd elindultunk az interjúra. Mindenféle hülye kérdést tettek fel nekünk, mint például, hogy ki a példaképünk, mik a kedvenc kajáink, mik a legidegesítőbb tulajdonságaink, meg ilyenek. Azt hittem, ott alszom el. Aztán mikor végre vége lett, el kellett mennünk a koncert helyszínére, ahol a stylist kezelésbe vett minket. Miközben Josh már a tükör előtt állt, és nézte magát az- egyébként igen jól kinéző- punk szerelésében, amely egy piros kockás csőgatyából, az oldalára erősített láncokkal, és egy leszakított ujjú fehér ingből állt, Ria pedig mosolyogva beszélgetett a stylisttal, én csak mogorván ültem, és nem értettem, mégis mit keresek én itt? Miért kell más ruháit felvennünk ahhoz, hogy énekelhessünk? Hallottam, ahogy a fiúk elhaladnak az ajtó előtt, és úgy döntöttem, itt az ideje egy cigiszünetnek. Zayn is épp kint volt, és mikor kiértem, rám mosolygott, jelezvén, hogy nem zavarom.
- Jobban vagy?- kérdezte kedvesen, én meg nem tudtam hirtelen, hogy miért kérdezi, ami valószínűleg meglátszott az arcomon, mert mosolyogva folytatta- Csak mert ugye tegnap elájultál…
- Ja- legyintettem-, persze. Gyakran megesik, emiatt nem kell aggódni.
- Értem…- nézett rám furcsán. Persze, tudom. Az emberek nincsenek hozzászokva, hogy valaki néha csak úgy elájul. De a turné végére már biztos ki lesznek képezve ebből.- Egyébként neked nem éppen ruhapróbán kéne lenned?
Felsóhajtottam.
- Olyan hülyeség ez az egész, miért nem léphetünk fel a saját ruháinkban?- kérdeztem, miközben a koszos, gyűrött ingre mutattam, amit reggel óra sikeresen lekávéztam, de nem zavartattam magam túlzottan.
Zayn elkezdett kuncogni. Nem viccelek. Kuncogott. Olyan hangja volt, mint valami kismókusnak.
- Elég fura lenne, azt hiszem. Ez hozzátartozik az egészhez. De ne aggódj, Clio jó fej, ha meg mégsem tetszik, amit neked választott, választhatsz mást.- bátorítóan rám mosolygott, aztán belökdösött az ajtón.
Mikor visszaértem, Clio már a kezében tartott egy kiszaggatott fekete cicagatyát, meg egy fehér, hosszított felsőt „Life is short & so your penis” felirattal, ami meglepően állat volt. De amikor egy pár magassarkút akart rám aggatni, kivertem a balhét. De! Végül sikerült elérnem, hogy maradhassak a saját, ütött-kopott tornacipőmben, amit annyira szerettem. Egy sminkes lealapozta a fejemet, és igazából egy kiló sminket akart még rám kenni, de leharcoltam vele, és így ennyiben maradtunk. Viszont mikor Riát megláttam, elállt a lélegzetem. Eddig is gyönyörű volt, de most úgy nézett ki, mintha valamelyik magazin címlapjáról sétált volna közénk. Hosszú, szőke haja hullámos loknikban omlott a vállára, szemét vastagon kihúzták szemhéjtussal, apró virágos miniruhája tökéletesen illett a türkiz blézerhez, és a hófehér platformcipőhöz.
- Basszus, Ria. Azt hiszem, a fiúknak befog csúszni egy-két hamis hang, ha meglátnak téged így- mosolyogtam rá, mire ő csak vágott egy fintort, és kiment a mosdóba. Igen, ha Ria stresszel, állandóan pisilni jár. Josh-sal úgy döntöttünk, itt az ideje egy utolsó ciginek, így kimentünk rágyújtani. Mikor kiértünk, kicsit ledöbbentünk. Ugyanis a betonkerítésen kívülről több száz, sőt több ezer extázisba esett lány sikítozását hallhattuk-, pedig a koncertig még majdnem egy óra volt.
Mire bementünk, már a fiúk is készen álltak, és még utoljára elmentek leellenőrizni a mikrofonjaikat. Utánuk mi is így tettünk, majd amíg a fiúk kényelmesen elhelyezkedtek egy kanapén, én csak hallgattam, ahogy Ria beénekelt. Mikor a fények lekapcsolódtak a nézőtéren, a feszültség szinte tapintható volt. Zayn még adott nekem egy nyugtató ölelést, a többi srác Harryn kívül pedig Riát ölelte csoportosan, majd kisétáltunk a színpadra. Először Ria énekelt egy dalt egyedül, míg én és Josh gitároztunk, majd Josh, utána én, végül együtt énekeltünk egy számot. Baromira élveztem, komolyan. Ezek után beszélgettünk egy kicsit a közönséggel, majd énekeltünk még pár számot, és jöhettek a fiúk. Azt a hangzavart, ami akkor keletkezett, mikor kiértek a színpadra, nem lehet leírni. Jó kis koncert volt, bár mindenki tök hulla volt a végére. A fiúknak meg még volt erejük autogramokat osztani. Aznap éjjel Zayn lett a szobatársam, és mire a hotelhoz értünk, a srác teljesen felpörgött, én meg igyekeztem úgy tenni, mint aki nem alszik el mindjárt, és mint akit hihetetlenül érdekel az össze-vissza fecsegése. Igazából a kocsiban végig magamon éreztem valakinek a vizslató tekintetét, de ezt próbáltam nem figyelembe venni, és mikor a hotelbe értünk, egy darabig ezen gondolkodtam. Utána pedig, egészen egyszerűen bealudtam. Ami nem lett volna durva, de Zayn közben folyamatosan beszélt hozzám. Remélem azért nem sértődött meg, mert egész megkedveltem, de azért sok lett volna nekem most egy éjszakába nyúló traccsparti. És jó ötletnek tűnt, hogy nem maradtunk fent hajnalok-hajnaláig, ugyanis reggel hétre ott volt értünk a kocsi, hogy elvigyen minket a következő koncert helyszínére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése