15. rész/I hate that I still love you

Ria

Te jó ég, végre! Három hetet töltöttünk Európában, és most végre, végre Amerikába értünk. Annyira vártam már, hogy azt el nem lehet mondani. Soha nem hagytam még el Európát, és annyira be voltam zsongva, hogy le se lehetett lőni. A repülőről már leszálltunk, és most a kocsiban ültünk. Én rátapadtam az ablakra, és hatalmasra kerekedett szemekkel bámultam a napfényes Los Angelest. Mellettem Louis ült, ölében Natalie-val, és éppen valami tündérekről szóló mesét találtak ki együtt. Vigyorogva néztem rájuk, aztán végignéztem a társaság többi tagján is. Zayn és Harry csendben beszélgettek, ugyanis Zayn vállára dőlve éppen Sam aludt, és gondolom, nem akarták felébreszteni. Niall egy csomag olvadós cukrot majszolt, amiből persze azonnal lenyúltam pár darabot, Liam pedig telefonált a barátnőjével. Mikor megérkeztünk a hotelhez, pislogva néztem körbe. Te jó ég, erről nem volt szó! Ez a hotel nem olyan volt mint az eddigiek. Minimum öt csillagos volt, ha nem több, tele mindenféle giccsel, túlzott pompával, és… és egy medencével. Vigyorogva a fiúkra néztem, akiknek szintén felcsillant a szemük, amint meglátták, hogy mit nézek olyan nagyon. Természetesen egyből indulnunk kellett egy interjúra, miután lepakoltunk. Mert miért is lenne szabadidőnk, amikor egy ilyen klassz helyen szállunk meg? Natalie is jött velünk, ahogy eddig mindenhova, és az interjú alatt a kulisszák mögött várakozott ránk. Annyira aranyos volt, hogy meg kellett zabálni. Nem olyan volt, mint a többi gyerek, hogy amint egyedül hagytuk, elkezdett volna tombolni. Nem ám. Ha Sam leültette valahova, és megkérte, hogy várjon ránk csendben, amíg vissza nem érünk, egy pisszenést se hallottunk felőle, és amikor visszaérkeztünk, ugyanott találtuk, ahol hagytuk. Persze ilyenkor Louis mindig kiengesztelte valamivel, amiért annyit unatkozott miattunk. Annak a gyereknek lassan édesség-túladagolása lesz. Mindegy, szóval az interjú után sikeresen visszaértünk a hotelbe, én pedig rávigyorogtam a fiúkra.

- Na srácok. 15 perc múlva a medencénél találkozunk- közöltem vigyorogva, majd be is mentem a Sammel és Natalie-val közös szobámba. Kikotortam a bőröndömből a bikinim, és elvonultam a fürdőszobába átöltözni. Miután átvedlettem, a karomat a mosdókagylóra támasztottam, és rámeredtem a tükörképemre. A hajammal most sem tudtam mit kezdeni, hullámosan és kócosan terült el a hátamon. A szememről már lemostam az interjú miatt feltett erős sminket, aminek hála most kissé vöröses volt a tekintetem. Küldtem egy mosolyt a tükörnek, majd a levetett ruháimat felkapva kiléptem a fürdőszobából. Sam és Natalie Sam ágyán ültek, és éppen valamiről beszélgettek, mikor Natalie meglátott, és felpattant.

- Ria, Ria, én is akarok menni fürdeniii- odaszaladt hozzám, és felnézve rám hatalmasakat pislogott azokkal az őzike szemeivel.

- Hát, ha szeretnél jönni, akkor siess, öltözz át, és gyere- mosolyogtam rá, mire boldogan visszaugrált a bőröndjéhez, és elkezdett turkálni benne. Pár pillanat kotorászás után elővett egy rózsaszín egyrészes fürdőruhát, és már szaladt is a fürdőszobába átöltözni. Én meg közben fürkészve néztem Sam-et, aki a bőröndje elé térdelt, majd halvány mosollyal az arcán kihúzott belőle egy zacskót. A zacskóban egy alma volt, és egy kis papírcetli, amire valaki valamit ráírhatott, mert Sam mosolyogva nézte. Mondjuk, én nem láttam, hogy mi volt rajta, de annyira nem is érdekelt, lekötött az a tény, hogy Sam kivette a zacskóból az almát, és beleharapott. Hmm. Azért jó tudni, hogy akkor ma jó napja van. Megvontam a vállam, majd amíg Natalie-ra vártam, befontam a hajam, mert ha kiengedett hajjal megyek be a klóros vízbe, egy évezred is eltelne, mire újra ki tudnám fésülni. Pár perc múlva Natalie visszajött, és vigyorogva állt meg előttem.

- Tudsz te úszni egyáltalán?- mosolyogtam rá, mire büszkén bólintott, és már ment is kifelé az ajtón. Feldobtam egy törölközőt a vállamra, és utánamentem. A fiúk is épp akkor léptek ki a szobából, és Natalie azonnal odarohant Louishoz. Hát, meg kell mondjam, az agyam egy pár percre kikapcsolt, mikor végignéztem a félmeztelen szexistenjeimen. De ahogy elkaptam pár pillantást, annyira ők sem bánták, hogy fürdőruhában mutatkozom.

- Sam?- kérdezte Zayn, mire én csak a mögöttem levő ajtóra mutattam. A fiúkkal és Natalie-val nem kis zajt csapva elindultunk lefelé a medencéhez, Zayn meg ott maradt, és bekopogott Samhez. Amint leértünk, a medence körül levő összes vendég egyből felénk fordult. Nem csodálom, zengett tőlünk az egész hotel. Természetesen azonnal beleugrottunk a medencébe, és kezdődhetett az élet-halál harc. Mármint tényleg. Mindenki mindenkit fojtogatott, fröcskölt, a fiúk lenyomták egymást a víz alá, ráugrottak egymásra, Natalie meg inkább elvonult a medence másik végébe úszkálni- a többi vendéggel együtt. Mosolyogva néztem pár pillanatig a fiúkat, csakhogy utána észrevették, hogy szabad prédaként egyedül ácsorgok, mire összevigyorogtak, és együttes erővel rám vetették magukat. Mikor már tényleg nem kaptam levegőt- egyrészt a nevetéstől, másrészt a víztől- lebuktam a víz alá, lementem a medence legaljára, majd arrébb úsztam. Amikor feljöttem a víz alól, a fiúknak pont háttal álltam, és mikor megfordultam, hihetetlen látvány fogadott. A fiúk a vízicsata kellős közepén lefagytak, és tátott szájjal bámultak rám. Louis keze még mindig Harry nyaka körül volt, aki fél karjával éppen elkapta Niall fülét, hogy visszarántsa, akinek a hátán viszont Liam virított.

- Mivan?- kérdeztem nevetve, miközben a biztonság kedvéért ellenőriztem, hogy rajtam van-e még a fürdőruhafelsőm. Hát, rajtam volt, szóval már tényleg semmit sem értettem.

- Neked… neked van tetkód?- szólalt meg végül Louis elsőnek, és tekintetéből csak úgy sütött a döbbenet. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, és nevetve megvontam a vállam.

- Hát csak ennyi volt a gond? Én meg már azt hittem, szörnyet láttatok.

- Nem, de komolyan. Basszus, neked van tetkód?- Louis még mindig döbbenten elengedte Harryt, majd odaúszott hozzám, és a hátam mögé lépett- Basszus, ez tényleg igazi- jelentette ki drámaian.

- Ez tényleg ennyire nagy szám?- fordultam felé vigyorogva, ő pedig csak hevesen bólogatott- És miért is?

- Hát mert te nem tűnsz olyan tetkós csajnak…- magyarázott, mire a hátam mögött a fiúk is elkezdtek bólogatni.

- Igen, és egyébként meg nem is tudtuk…- szólt közbe Niall.

- Hát, van még egy pár dolog, amit nem tudtok rólam- húztam fel a fél szemöldököm mosolyogva, mire Louis ijedt arcot vágott, aztán kezét az állára támasztotta, és csábosan pislogott rám.

- Akkor mesélj, milyen titkokat rejtegetsz még előlünk?- kérdezte pár oktávval magasabb hangon, mire felnevettem.

- Majd ha itt az ideje, megtudjátok- fröcsköltem képen, mire felkapott a karjába, és minden ellenkezésem ellenére beledobott a vízbe.

- Egyébként- nézett rám Harry, mikor végre újra prüszkölve a víz felszínére jutottam- mit jelképez?

- Mármint a tetkó?- kérdeztem vissza, majd mivel bólintott, megvontam a vállam- Azt hiszem, a szabadságot, amit ugye megkaptam, mikor egy másik országba költöztem, hogy új életet kezdjek.

Louis kivételével lassan mind kikászálódtunk a vízből, mert már kezdtünk teljesen szétázni. Louis viszont bent maradt játszani Natalie-val. Egy napágyon feküdtem, és lehunyt szemmel élveztem a napfényt, ami az üvegtetőn áramlott be, amikor hangos vihogásra kaptam fel a fejem. Zayn és Sam közeledtek felénk, Zayn éppen nagyban gesztikulálva magyarázott valamit, Sam pedig annyira nevetett, hogy nem is bírt egyenesen menni. Pislogva néztem rájuk, és láthatóan a többieket is megdöbbentette ez a jelenet. Mikor odaértek hozzánk, Zayn leült Harry napágyának a végébe, Sam pedig az én lábamhoz telepedett.

- Na de képzeld el a fejét, te jó ég, úgy nézett ki…- folytatta a magyarázást Zayn, mire Sam elkezdett előre-hátra dülöngélni, és a szája elé téve a kezét próbálta kissé lehalkítani a vihogását, de miután nem járt sikerrel, belebokszolt Zayn karjába, és tovább röhögött. Zayn tekintete tiszta volt, és mosolyogva nézte Samet, ahogy összeakadó nyelvel próbált neki valamit válaszolni, több-kevesebb sikerrel.

- Sam..?- néztem rá kérdőn, mire vigyorogva felém nézett, majd rámbandzsított és nyelvet nyújtott- Minden oké?- kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, mire továbbra is vigyorogva bólintott.

- Miért ne lenne oké? Ria ne aggódjál már annyit- válaszolt magyarul, mire pislogva néztem Zaynre, aztán kikerekedett a szemem.

- Ó, hogy az a rohadt…- kezdtem bele egy jó hosszú káromkodásba, aztán újra Zaynre néztem- Mennyit ivott?- kérdeztem halkan.

- Nem sokat, nyugi- válaszolt mosolyogva.

- Nyugi..? Nyugi!? Zayn, nézz már rá- mutattam Samre, aki most éppen azon vihogott, hogy látta a felhőket, és hogy milyen vicces formájúak- Mennyit ivott!?- kérdeztem kicsit idegesebben, mire Zayn ijedten hátrahőkölt.

- Csak egy koktélt…

- És mi volt benne?- kérdeztem, miközben elhúztam a számat.

- Hát… ha jól emlékszem, vodka, unicum, energiaital meg pezsgő…

Pár másodpercig pislogás nélkül néztem rá, majd felpattantam, megragadtam a vállát, és teljes erőmből megráztam.

- Mond, te teljesen hülye vagy!? Gondolj már bele, fele annyit sem nyom, mint te, vagy akár én…- mutattam rá Samre kétségbeesetten, és nagyon rossz előérzetem volt. Zayn bűnbánó arccal nézett rám, Harry pedig időközben felült, és feszülten nézte a még mindig magában vihorászó Sam-et.

- Egy valamit jegyezz meg- suttogtam, miközben közel hajoltam az arcához- Sam-et. Nem. Szabad. Inni. Hagyni.- közöltem vele minden egyes szót kihangsúlyozva- Főleg nem kevert piákat…- pillantottam hátra, majd megnyugodva vettem tudomásul, hogy egyelőre még nem szökött meg.

- Honnan kellett volna tudnom? Nem vagyok gondolatolvasó- nézett rám Zayn, mire megrándult az arcom. Ez igaz. Annyira megszoktam már, hogy én és Josh figyelünk erre, hogy teljesen természetesnek vettem, és úgy voltam vele, hogy ezzel mindenki tisztában van.

- Zayn… Ha Samet be kell vinnünk detoxba, nagy valószínűséggel az orvosok nem fogják kiengedni. Biztos, hogy bent tartják rehabon az… az evési rendellenessége miatt.- néztem rá pislogva, mire az arca egyből ijedtre váltott.

- Szerinted be kell vinnünk?- nézett rám idegesen Harry, mire csak megcsóváltam a fejem.

- Nem tudom, de szerintem most azonnal vigyük fel a szobánkba, mielőtt valami atom nagy hülyeséget csinál- húztam el a számat, mire Harry azonnal felpattant, és az ölébe kapta Samet, aki pár pillanatig meglepetten pislogott rá, majd vigyorogva átkarolta a nyakát, és a fejét a vállának döntötte.

- Na mi van, Harry cica, most, hogy már nem vagyok dagadt, nem szégyellsz velem mutatkozni?- kérdezte összeakadó nyelvel, majd felnézett Harry arcába- Most már kellek neked, mi? Tudod, el kéne mondani a rajongóidnak is, hogy megtaláltam a titkos receptet ahhoz, hogy elvarázsoljalak- vigyorgott rá bandzsítva. Eddig is mindenki őket nézte, mivel Sam nem pont halkan beszélt, de a következő pillanatban feljebb tornászta magát, elnézett Harry válla fölött, majd elordította magát- Halljátok! Ha valaki meg akarja kapni Harry Styles szívét, nincs más dolga, mint pár évig mellőzni az evést, és láááám, máris a tenyerén fogja hordozni. Hi-hihi, nem is volt olyan nehéz dolgom- mosolyodott el, aztán felháborodottan nézett újra Harry arcába, aki időközben elindult vele, nyomában velem és Zayn-el- De tudod mit, Styles. Nekem te már nem kellesz. Egy undorító, szemét mocsok vagy, és azt akarom, hogy most azonnal tegyél le- kezdett el kapálózni- Nem hallod, Styles? Egy undorító, mocskos, idióta, gyerekes, felszínes köcsög vagy- Sam minden egyes jelző után egy hatalmasat ütött Harry mellkasára, miközben elindultunk felfelé a lépcsőn- És utállak. Utálom, hogy még mindig szeretlek. Utálom, hogy mindig is szerettelek, és hogy te akkora egy barom vagy, amekkorát a világ még nem hordott a hátán- döbbenten vettem észre, hogy Sam válla elkezdett rázkódni, és az utolsó szavakat már halkan, remegő hangon suttogta. Harry ugyan egy pillanatra megtorpant, azt hiszem, mikor Sam először azt mondta, szereti, de aztán folytatta az útját felfelé, Sam pedig könnyes arccal hajolt közelebb az arcához.- Nem hallod, Styles? Egy utolsó szemétláda vagy. És te erre nem mondasz semmit? Hmm? Kussolsz? Nekem így is jó. Mert… mert…

Ekkor megérkeztünk az ajtónk elé, én pedig idegesen húztam le a kártyát, és tártam ki Harryék előtt az ajtót. Harry szó nélkül indult el a fürdőszoba felé, és miután becsuktam az ajtót, én is utána mentem Zayn-nel együtt.

- Tedd be a fürdőkádba- közöltem Harry-vel, aki kérdőn nézett rám, a mostanra hisztérikusan zokogó Sam-mel a karjában. Egy szót sem szólt, csak a kádhoz lépett, és óvatosan bele tette Samet, aki most magában motyogott különböző értelmetlen kifejezéseket, és belekapaszkodva a kád szélébe megpróbált kimászni, de miután kétszer visszaesett, Harry letérdelt mellé, és lehámozta a kezeit a kád pereméről. Sóhajtva a kezembe kaptam a zuhanyrózsát, majd Samre irányítva megindítottam a hideg vizet. Velőtrázó sikítást hallatott, és össze-vissza kezdett csapkodni, összevizezve ezzel mindannyiunkat. Harry odahajolt hozzá, és elkezdte simogatni a hátát, miközben a másik kezével még mindig a kezét fogta. Sam továbbra is remegett, de láthatóan megnyugodott már egy kicsit. Nem tudom, hogy Harry jelenléte, vagy a hidegzuhany volt rá nagyobb hatással, mindenesetre már nem kapálózott annyira, és úgy tűnt, beletörődött a sorságba. A hatalmas, fehér pólója nedvesen tapadt a bőrére, láthatóvá téve ezzel a fekete melltartóját, és kiemelve minden egyes bordáját, és az élesen kiálló kulcscsontját. Pár percig még folyattam rá a vizet, majd mikor arra a következtetésre jutottam, hogy most már talán képes ember módjára viselkedni, elzártam a csapot. Továbbra is remegett, bár azt hiszem, most már csak azért, mert fázott, és Harry, anélkül, hogy egyetlen szót is mondtam volna neki, elkezdte lehúzni róla a pólóját. Gyengéden felemelte a karjait, majd mikor végül megszabadította a vizes ruhadarabtól, egészen egyszerűen a háta mögé dobta, és Samet újra a karjába véve az ágyához vitte. Lerakta az ágyra, ahol lehúzta róla a rövidnadrágját is, majd, mivel Sam még mindig remegett, kihámozta alóla a takarót, és gondosan betakargatta Sam hófehér testét. Meglepődve vettem tudomásul, hogy sem Zayn, sem Harry nem törődött egyetlen pillanatra sem azzal, hogy Sam egy szál fehérneműben fekszik öntudatlan állapotban előttük, és tinédzser fiúkhoz képest igen éretten kezelték az egész szituációt. Sam, amint Harry betakargatta, lehunyta a szemét, és szerintem azonnal el is aludt. Harry nyomott egy puszit a homlokára, majd sóhajtva felállt, és komor arccal felénk fordult.

- Hát, azt hiszem, most egy életre megtanultuk a leckét…- szólalt meg Zayn, mire Harryvel mindketten elmosolyodtunk, és halkan kimentünk a szobából.

- Azért ez tényleg durva volt…- néztem rájuk, mikor kiértünk a szobából, mire Zayn felnevetett, Harry viszont csak szótlanul bámult maga elé, és bármennyire is rá akartam kérdezni, hogy mégis miről beszélt Sam az előbb, úgy éreztem, ez nem a megfelelő alaklom. De majd eljön az az idő is. Elvégre egy titok sem maradhat felderítetlenül, pláne ha annak a titoknak köze van Harry Styles-hoz.

- Na, én mentem aludni…- állt meg Harry a fiúk szobája előtt, mire Zayn-el kérdőn össze néztünk.

- Haver, fél négy van…- szólalt meg Zayn halkan, mire Harry csak megvonta a vállát, és szó nélkül bevágta előttünk az ajtót.